|
C.
H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza
Carl Eichhorn: Isten mûhelyében
Hallgatható
igehirdetések
Versek
- folyamatos bõvítés. Küldj Te is!
Egyéb rövid szövegek
Imák, erkölcs-, illem-,
egészség és életszabályok
(1888/1905)
Viccek - Ádám és Éva,
papok, rabbik...
Linkek |
|
Elõszó
Isten ígéretei - igen találóan -
olyan csekkekhez hasonlíthatók, amelyeket bemutatás
alapján bármikor be lehet váltani. A hívõ
ember azért kapja ezeket, hogy valami jó adományban
részesüljön. Nem arra valók, hogy kényelmesen
elolvassuk õket, és ennyivel beérjük,
hanem hogy vegyük valóságnak az ígéreteket,
miként a csekket is valóságos pénzként
kezeljük.
Ragadjuk meg az ígéretet, ismerjük el igaz
voltát. Hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló
ígéretet. Ezzel tesszük rá a pecsétet,
és bizonyítjuk, hogy hisszük, hogy Isten igaz,
tehát a szóban forgó ígérete
is igaz. Sõt, mi több, az áldásról
szóló ígéret biztos birtokában
higgyük, hogy valóban a miénk lehet az abban
foglalt áldás.
Ezután mutassuk be hittel az ígéretet az
Úrnak, ahogy az ember bemutat egy csekket a bank pénztáránál.
Mutassuk be imádságban, számítva
annak beteljesedésére. Ha az a megfelelõ
idõben megy a mennyei bankba, az ígért összeget
azonnal megkapjuk.
Ha a beváltás késõbbi idõpontra
szól, várnunk kell türelmesen, amíg
elérkezik az ideje. De már addig is úgy
számíthatunk az ígéret beteljesedésére,
mint a csekk birtokosa a pénzre, mert a "bank"
bizonyosan fizet, ha eljön az ideje.
Egyesek elmulasztják hitben érvényesíteni
a "csekket", és ezért nem kapnak semmit.
Mások restek bemutatni, így aztán nélkülöznek.
Nem az ígérettel van baj, hanem azokkal, akik nem
tudnak velük helyesen bánni.
Isten soha nem ígért olyasmit, amit ne akarna beváltani,
soha nem bátorított olyan reménységre,
amelyet nincs szándékában teljesíteni.
Azért írtam ezt a kis könyvet, hogy segítsek
olvasóimnak az ígéretek elfogadásában.
Az ígéretek látása jót tesz
a hit szemének, és minél többet tanulmányozzuk
a kegyelem Igéit, annál több kegyelmet nyerünk
belõlük.
A bátorító Igékhez hozzátettem
saját bizonyságtételemet, sok próba
és tapasztalat gyümölcsét. Én
Isten minden ígéretének hiszek, de közülük
sokat személyesen próbáltam és érvényesnek
találtam. Megtapasztaltam, hogy igazak, mert rajtam teljesedtek
be.
Bízom benne, hogy ez bátorítás lesz
a fiataloknak és vigasztalás az idõsebb
testvéreknek. Valakinek a személyes tapasztalata
roppant hasznára válhat másoknak, s ezért
is írta a zsoltáros: "Az Úrhoz folyamodtam,
és Õ meghallgatott, megmentett mindattól,
amitõl rettegtem"; majd: "Kiáltott a
nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából
kiszabadította" (Zsolt 34, 5.7).
Amikor elkezdtem ezeket a mindennapi jegyzeteket írni,
ellentmondások, viták hullámai között
vergõdtem. Azóta "mély vízbe
dobva kell úsznom", de ha Isten keze nem tartana,
bizony megfulladnék. Sokféle próbatételben
volt részem. A súlyos testi szenvedést követte
a lelki levertség, s mindehhez járult a gyász
szomorúsága, mert elvesztettem azt, aki az emberek
között a legdrágább volt számomra.
A hullámok folyamatosan támadtak, egyik a másik
után.
Mindezt nem azért írom, hogy részvétet
ébresszek, csupán hogy megértessem az olvasóval:
nem "szárazföldi" tengerész vagyok,
aki csak hírbõl ismeri a vizet. Sokszor átkeltem
már olyan "óceánokon", amelyek
egyáltalán nem voltak "csendesek", ismertem
a hullámok csapkodását és a szél
süvöltését.
Az Úr ígéretei soha nem voltak olyan drágák
számomra, mint éppen a veszély óráiban.
Néhányat közülük máig sem
értek. Nem érkeztem még el ahhoz az idõponthoz,
amikor "beérhettek volna", mert én magam
sem vagyok eléggé érett a megértésükre.
Mennyivel csodálatosabb számomra a Biblia ma, mint
néhány hónappal ezelõtt volt! Miközben
engedelmeskedtem az Úrnak és "hordoztam a
gyalázatát a táboron kívül",
nem kaptam új ígéreteket; de úgy
éreztem, mintha mégis kaptam volna, mert a régiek
új és gazdagabb tartalommal nyíltak meg
elõttem.
Kiváltképpen az Úr Jeremiáshoz intézett
szavai csengtek nagyon boldogítóan fülembe.
Jeremiásnak az volt a küldetése, hogy olyan
emberekhez szóljon, akik nem akarták hallani Isten
beszédét, vagy ha hallották is, nam akartak
hinni neki. Övé volt a szerelmében csalódott,
de mégis elszántan hûséges ember szomorúsága.
Bár hiába küzdött azért, hogy
Isten népét a tévelygésekbõl
visszatérítse, de saját maga mégsem
hagyta el soha az Úr útját. Kapott Istentõl
hatalmas, megtartó erejû Igéket, amelyek
megõrizték lelkét a megtorpanástól
olyankor, amikor õ egymaga segítség nélkül
biztosan elveszett volna.
A kegyelemnek ilyen és ezekhez hasonló arany Igéi
kedvesebbek voltak számomra, mint a mindennapi eledel,
ezért ezekkel gazdagítottam a következõ
oldalakat.
Ó, bárcsak megvigasztalódna tõlük
néhány olvasóm! Szívembõl
írtam mindezt, hogy szíveteket megvigasztaljam;
hogy hirdessem a próbára tett testvéreknek:
jó az Isten! Nem hagy el minket, átsegít
minden problémán. Mostani próbatételeinkre
nézve is van ígérete; és ha hisztek
az ígéretnek, és Jézus Krisztus által
a kegyelem királyi széke elé viszitek azt,
meglátjátok majd az Úr segítségre
kinyújtott karját.
Vigasztalónk, a Szent Szellem töltse el új
hittel az Úr népét! Tudom, hogy az Õ
isteni ereje nélkül mit sem használ, amit
én mondok; de azt is tudom, hogy megelevenítõ
hatására még a legszerényebb bizonyságtétel
is felegyenesítheti a megroskadt térdeket és
megerõsítheti a lankadt kezeket.
Isten azzal dicsõíttetik meg, ha szolgái
feltétel nélkül bíznak benne. De mivel
Mennyei Atyánk iránti gyermeki bizalmunkban szüntelen
növekednünk kell, bárcsak sok ismeretlen olvasóm
felfedezné az Istenben való mély, gyermeki
bizalom szükségességét és gyönyörûségét,
miközben olvassa azt, amit az év valamennyi napjára
elkészítettem.
Tekintsék olvasóim ezen ígéretek
gazdag kínálatát csak "elõételnek",
amely nem arra való, hogy zavarja a "fõétkezést",
a Biblia olvasását, sõt ellenkezõleg:
azt remélem, hogy kis könyvem fel fogja ébreszteni
a vágyat a komolyabb bibliatanulmányozás
iránt.
Charles H. Spurgeon |
